Fájdalom

Fájdalom

Darabokra törik életed,
ha elveszíted 
gyönyörű gyermeked.
Céltalan nappalok,
álmatlan éjszakák,
minden porcikádat
fájdalom járja át.
Nem érdekel a jelen,
a múltba kapaszkodsz,
szeretnéd hinni,
hogy újra láthatod.
Így telnek a napok,
a hetek, a hónapok,
testeden a ruha,
nem feszes, – lobog!

Keresztutadat
naponta megjárod,
sírjára halmozol,
virágra, virágot.
Kérve könyörögsz,
sírva imádkozol,
hangosan jajgatsz
de, nem átkozódol.
Lassan belefásulsz,
el nem fogadhatod,
miértek sokasága
agyadban kavarog.

Ha csak egyetlen egyszer
hallhatnád a hangját,
fénykép helyett,
haját simogathatnád,
ha bele nézhetnél 
csillogó szemébe,
lelked megnyugodna,
nem törne minden nap
apró darabokra.

“Fájdalom” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Drága Katinka!
    Nem is tudom mit lehet írni egy ilyen fájdalommal teli vershez.
    Ez az igazi fájdalom,amit nem kívánok egy anyának sem!
    Fel sem tudja fogni az ,akivel nem történt meg.
    Nincs olyan vigasztaló szó,ami felderítene,őszintén átéreztem szenvedésedet.:(
    A versed egy elő kép a kínzó,gyötrő fajdalomról!
    Gratulálok szeretettel….Babu(f)(f)(f)

  2. Draga Kata! Atereztem fajdalmadat. Igy Halottak napja
    kornyeken meg nagyobb erovel tor elo a fajdalom.
    Egyutterzessel, megertessel, szeretettel koszonok el.
    Maria(l)

  3. Kedves Kati!

    Fájdalmasan szép versed mély átérzéssel és megértéssel olvastam. Ma már sokan azon örömködnek, hogy "kivégeztethetik" akár a megszületés előtti utolsó pillanatban is a gyermekeiket. Hogy az miért öröm, azt ép ésszel fel se tudom fogni. Aztán ott vannak a megszületett gyermekek, akik halála életre szóló űrt okozhat. Olyanok is vannak, akik mindent megadnának azért, hogy gyermekük lehessen.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!