Hiába kereslek

Hiába kereslek

Hosszan zenél a szél, csorog az eső,
vakon ácsorognak a kandeláberek.
Sötét az utca, sebzetten ballag az idő,
a múlt szikrája bevilágítja az utat.
Várnak, vár a hideg árny, az emlék,
agyrém, percenként megöl a nemlét,
a hiányod, nem értem, mit tett az élet
velem, talán képzavar s egy pillanat
alatt, nagyon messzire mentél Fiam.
Ráncosra gyűröget a bánat engemet,
nem találok rád soha, hiába kereslek.
A vágyam ábrándnak is reménytelen.

“Hiába kereslek” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Aterezve, egyutterzessel olvastam szomoru versedet.
    Sok szeretettel vagyok Feled. (Egyszer talan, ha lesz erom
    leirom, en is veszitettem el gyermeket.)
    Olelesem.
    Maria(l)(f)(l)

  2. Az anyák fájdalma örök. Ez süt a versedből Drága Ica! A hiány, az emlékek fájdalmat generáló képe, a tanácstalanság keserűsége mélységes sebet ejtett az életeden.
    Keserűségében is gyönyörű ez a szomorú vers.
    Ölellek.(l)(f)
    Kit

  3. Kedves Ica!
    Versedet átérezve, fájdalommal, olvastam, én is ugyanazt kérdezem" nem értem mit tett az élet velem "
    A szépen megírt gondolataidhoz sok szeretettel gratulálok,
    Magdi

  4. Kedves Ica!

    Mély együttérzéssel olvastam fájdalmas soraid. Igazából nincsenek rá szavaim, maximálisan megértelek.(l)

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!