Szösszenetek 2.

Szösszenetek 2.

A reményeink ringatnak,
s a vágyaink lázadnak,
a kétségeink kínoznak,
a szerelemről álmodnak.

Hald, míg hallhatod,
mond, míg mondhatod,
őszintén légy amondó,
a HAZA nem eladó!

A nappal és az éjjel váltják egymást,
a hűség és a hűtlenség kerülik egymást,
a jóság, irigység, nem él együtt,
a szeretet szolgál mindenütt.

Álmodik az éj,
talán te is,
álmodj kedves
szép hajnalig.

Kívánom neked!

Szél simítsa hajad,
Nap csókolja arcod,
nyár szeressen téged,
Isten óvja lényed!

“Szösszenetek 2.” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Kitti!

    Ahogy tetszik, csak ne zavarják meg nyugalmadat.

    Szeretettel:Laci(f)

  2. Kedves Laci! Nekem olyan ellentétpárokkal való szójátéknak tűnik a versed. Végül is pozitív kicsengése van. 🙂
    (f)

  3. Kedves Laci!

    Szép, kedves, bölcs dolgokat kötöttél össze egy szép csokorba, amit örömmel olvastam.

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!