MENNÉK…

MENNÉK…

Mennék és maradnék is,
nem tudom, melyik érzés
bennem az erősebb
A szívem egyszerre :
boldog is meg fél is
Nem titkolhatom ezt előled.
Ami hív: a haza, és az otthon,
a családom, és sok kedves barát
Most csak rájuk gondolok folyton,
Talán majd örül nekem mind, ki viszontlát!
Innen könnyes szemmel,
és nehéz szívvel távozom
Látom-e még őket?
Szorongva gondolom…
S tétova lépteim elvisznek az útra
Visszajövök-e valaha még?
Senki sem tudja.

Fontaine,2019.okt.23. F.egri Rózsa (Vadvirág)

“MENNÉK…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Átéreztem a dilemmát kedves Rózsa. A vers méltó módon tükrözi vissza. Jó vers!
    (f)

  2. Kedves Rózsa!

    Nehéz lehet ez az érzés. Ha ott vagy, az itteniek hiányoznak, ha meg itt, akkor az ottaniak. Megértéssel és együttérzéssel olvastam a versed.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!