Minden út valahol véget ér
Hegyek között harapom a felhőket,
Fülembe muzsikál a virgonc szellő,
Lenyűgözött a pazar fenyőerdő,
Agyamban gondolatok raktak fészket.
.
A bolygó kitárt lelke a természet,
Fölém kúszik egy érzelem-dús felhő,
Kicsordul könnye, elered az eső,
Boldogság gyöngyétől a fűszál reszket.
.
Kábultan barangolok bércek csúcsán,
A Nap felhő fölé ontja sugarát,
Azúrkéken ragyog fölöttem az ég.
.
Már a hegyek lábához bandukolok,
Boldog kimerültségben vándorolok,
A mezőre érve az út véget ér.