Amióta felkértél egy táncra

Összes megtekintés: 193 

Amióta felkértél egy táncra

Látni akarlak s szemedbe nézni,
S karodba, remegve, reszketőn, vágyni.
Míg szád,lassan a számhoz ér finom,
Illatú leheleted rózsaszirom.

Miért?!

Az őrült vonzalom, fáj s zavaró,
Valótól félek, mint gyermek egyedül.
Kit magára hagytak védtelenül,
Sír ölel egy rongyot,rég volt takaró.

Miért?

Szeretlek?,- nem tudok mit mondani,
Nem báli érzés, nem lehet fojtani.
Parketten eldobtál, majd öleltél,
Karodban tartva s csókoltál követtél.

Tangó szólt, mikor kértél a táncra,
S este, a zenekar, csak nekünk zenélt.
Megértünk ketten a szép románcra;
Vagy az első pillanatban elvetélt\’

Írta: MariaHs.
2019.11.11.

“Amióta felkértél egy táncra” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Szia Mária! 🙂

    A zene, a tánc az érzelmek kifejezésének egyik leghatásosabb eszköze.
    Láttatóak a képeid, összetartozás és elszakadás látható általuk.
    Szép gondolatok. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  2. Szép romantikus vers.
    Az utolsó két sor választás elé állítja az olvasót is: valóság vagy álom?
    Szeretettel gratulálok, kedves Mária,
    G.

  3. "Megértünk ketten a szép románcra;
    Vagy az első pillanatban elvetélt'"

    Kedves Maria!

    Tetszéssel olvastam vágyakozó, szép szerelmes versed. Viszont az utolsó két sort csak kérdőjellel tudom értelmezni. Rosszul gondolom?

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!