Jut eszembe

Jut eszembe

Hanyatt feküdt a nyári csend
rozsdaszín tükre a perceken.
A fák alatt álmatag ősz pihen.
Zokognak szaporán falevelek,
ritkul az erdő, elsápad a Hold,
ballagó bogarat kísérő alkony.
Csillagok nyugalmával érzem
sötéten úszó hullámokba lépek.
Reszket az erdő, álom lebben,
a tél közel, a fagy már toporog,
hallom, hogy csontom is ropog.
Jut eszembe könnyedén a tél,
ilyenkor fázik a lélek csendjén
az elmúlás, őszi avaron a fény.

“Jut eszembe” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Ica kedves, nagyon örülök, hogy eme míves remekedet olvashattam.
    Csak gratulálni tudok főhajtással, barátsággal
    Üdv/Feri

  2. Draga Ica! Olyan szepseges ez az oszi kepekkel megirt vers,
    hogy barmit irnek rola, csak rontanam a vers szepseget.
    Szeretettel gratulalok.
    Maria:]

  3. Drága Ica!:]
    Sok szeretettel olvastam ,szépséges,bársonyos soraidat ,amik
    nyomot hagytak szívemben!
    Elképzeltem ezt a gyönyörűséget ,amit oly profin írsz ,mint
    mindig!Úgy képzelem,hogy Te is beleéled magad!
    Gratulálok szép soraidhoz !(f)

  4. Kedves Ica!
    Nagyon nagy tetszéssel olvastam szépséges versedet.
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi

  5. Kedves Ica!

    Már a címe is tetszett a versednek. Kíváncsivá teszi az embert, hiszen annyi minden juthat eszünkbe. Közel a tél, de azért még álljunk egy meg szóra az ősznél, ami színpompás. Hasonlataidon is érdemes egy kicsit elidőzni.

    Tetszéssel: Rita(f)

Szólj hozzá!