Halott madár
Száll az égen egy madár…
Nézi a fát, nézi a tájt, nézi:
A sok embert, kik elzavarják…
A sok embert, kik elzárják…
A sok embert, kik elmarkolják…
Az életét… Mit senki se vehet el, de
Ők mégis megteszik…
Ők mégis elveszik…
Megverik, kinevetik, de a madár csak repül…
A végtelenségbe, hol már a virág se derül…
Csak halad, csak megy…de nem tehet:
Semmit… Él az érzéssel, mi úgy megteszi,
De ó mégis, miért?..
De ó mégis, mond…
De ó mégis, megérdemli e fájdalmat e madár,
Mi csak egy életet keresett e nagy s rohadt
VILÁGBAN?