ŐSI ÖSZTÖN

ŐSI ÖSZTÖN

Tavaszi fényben
Mandulavirág közé
Méhek vegyülnek.
Mézszagú nyárban
Nektárt szívó
Bódult bogár,
Illatuszályban
Bibéről- bibére száll.
Dolgozni muszáj.
Szorgalmuk árán
Tele a kaptár,
Egyre csak hull a méze,
Méheknek bére.
Méhek raja jő,
Noha őrzik a mézet,
Mégis meglopják.
Darázshad támad,
Sötét hűvös csalitból,
Vérem akarják.
Őszülő szívem
Ősi fák tövisére
most kiakasztják.
Káruk torolják.

2019. OKTÓBER 22.

“ŐSI ÖSZTÖN” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Gyászos ez a vers, pedig a nyár fényei is világítanak benne. Valahogy úgy érezni, mintha a szerző lenne az áldozata a darázshadnak. Persze ez csupán metafora, hiszen az életről írsz és veszteségeidről, amik abból a pozitívumból vettek el tőled, amit képes voltál megteremteni. Szép a vers Vendi!
    (f)

Szólj hozzá!