Egy novemberi nap

Egy novemberi nap

Novemberi hajnalokon,
fagyok, ködök az utakon.
A ma reggel ugyan ilyen,
elment tőle a jókedvem.

Rohanok a lépcsőházba,
belebotlok szomszédomba.
Cinikusan megkérdezi:
Talán késésben van Mici?

Kedves, öreg Béla bácsi,
ne tessék rám haragudni!
Vár a munka és a főnök,
toronyban az aktatömbök.

Jókedvűen, mosolyogva,
felbaktat a harmadikra.
Visszakiált jó hangosan:
Mici drága, szép napot ma!

Végre kint vagyok az utcán,
csak nézhetek a busz után.
Már csak ez hiányzott nekem,
Még vacakabb lett a kedvem.

Hóesésben és a ködben,
a taxik sem közlekednek.
Elindulok gyalogosan,
lábaimat, szedem gyorsan.

Végre, mikor megérkezem,
rám ordít a nagy-főnököm.
A kisasszony sokat képzel,
szemem elől most tűnjön el!

Munkaidőm végre lejár,
havas utcán a párom vár.
Megölel és kezem fogja,
vigasztal a fagyos hóba.

Ne foglalkozz a főnökkel,
inkább sétálj haza velem.
Novemberi hóesésben,
elindulunk, kéz a kézben.

A ház előtt már mosolygok,
és vidáman hógolyózunk.
Béla bácsinak kiáltok:
Boldog, szép estét kívánok!

2018. november

“Egy novemberi nap” bejegyzéshez 23 hozzászólás

  1. Kedves Klári!
    A hétköznapok összevisszaságán így lehet túljutni.
    ‘Novemberi hóesésben,
    elindulunk, kéz a kézben.”
    Szeretettel: Éva

  2. Kedves Rita! Nagyon jól látod, azt a novembert így ki lehetett bírni!
    Köszönöm, hogy olvastál, üdvözöllek szeretettel: Klári(f)

  3. "A ház előtt már mosolygok,
    és vidáman hógolyózunk.
    Béla bácsinak kiáltok:
    Boldog, szép estét kívánok!"

    Így ki lehet bírni még a novembert is.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!