Az én új kabátom

Az én új kabátom

Gyermekkorom boldog volt…
Bár a ruhám foltos volt…
Új ruhát , csak ritkán kaptam,
Bár ruhátlan nem maradtam.
Megkaptam a kinőtt ruhát.
Amit rám hagyott a család.

Amikor a képzőt jártam.
Óvodásokra vigyáztam.
Első új kabátomat vettem,,,
Egy-két fagyit is megettem
Új kabátom ,,,soká új volt,
Mert újabbra pénzem nem volt.

Főiskolás diák lettem,
Ösztöndíjból menzán ettem,
Régi „új kabátom” hordtam,
Télen sokat fagyoskodtam.
Befejeztem az iskolát,
Megérhettem azt a csodát,
Egy „új” új kabátot vettem
Mivel már én tanár lettem

A sorsomat mégis áldom,
Körül ölelt a Családom,
Jó Szüleim amíg éltek,
mindent értünk cselekedtek.
Túl nehéz volt az a világ,
Nemcsak én szenvedtem hiányt…
Hasonlóan élt sok társam,
Így hát sorsom sose bántam.

Kövesdi Ferencné Teri Verse