AMEDDIG ÍROK

AMEDDIG ÍROK…

Ameddig írok, úgy érzem én:
Nem vagyok többé egyedül,
hisz olvassák lelkemből kiszakadt
őszinte soraimat. Elkerül a magány,
és gyógyuló szívemben
egy fennkölt érzés hegedül.

A sok, kedves visszajelzés
miatt, ami lelkem táplálja
megszűnik tér és távolság
Nagy öröm költözik belém
Körül ölel, új reményt hoz,
s fölmelegít a tiszta, játszi fény.

Amíg írok, a bánat elszalad
A reményt, úgy tartom kezemben,
mint, a reménység fiatal fáját
Néha még, könnyemmel öntözöm,
de két bú között, a mosolyom rálát,
és széjjeltépi szűkös börtönöm.

Amíg írok, tovább tágul a világ,
s rímeimtől a fény is virágba borul
Feledem a hétköznapok kicsinyes gondját
Öröm úgy élni, ha lelkem boldogul.

Fontaines,2019. 10. 06. F.egriRózsa(Vadvirág)

“AMEDDIG ÍROK” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa és Magdolna43!
    Köszönöm, hogy meglátogattatok, és kedves véleményt írtatok versemről. Nagy ölelés mindkettőtöknek. VV.Rózsa

  2. Kedves Rózsa!
    Versed meghatott, valóban így van, amig írunk, nem vagyunk magányosak!
    Szeretettel gratulálok,
    Magdi

  3. Kedves Rózsa!

    Versed gyönyörű, örömmel olvastam,

    Szeretettel gratulálok! Rózsa (f)

  4. Kedves Babu és Rita nagyon köszönöm kedves, pozitív soraitokat.
    Nagy ölelés Rózsa
    Forjanit viszont szeretném megkérdezni, mi az amit hiányol versemben, hisz a szívem-lelkem öntöttem ki, és teljesen őszintén.
    Örülnék, ha kifejtenéd, szeretnék belőle tanulni. Üdv. Rózsa

  5. Kedves Rózsa!
    Nagyon helyes, hogy nem érzed Magad egyedül, a vers mindig Veled van. Ezt jól is kifejezted ebben a versedben. De én a cím után kissé több valóságot vártam. Persze az én elvárásom lehet téves is. Mindenképpen szívesen olvastam.
    F. László

  6. Drága Rózsa!:]
    Csodás soraiddal nagyon meghatódtam!
    Milyen sokat jelent ,hogy nem vagy egyedül: verseiddel sok mindent adsz nekünk,ami által Te is megkönnyebbülsz és több energiád lesz a továbbiakban.Odaadjuk figyelmünket !
    Tudod ,hogy vannak barátok,akik olvasnak és Rád gondolnak.
    Szépen illusztráltad gondolataidat ,amiket nekünk szántál.
    Gratulálok szeretettel…Babu (l)

  7. "Amíg írok, tovább tágul a világ,
    s rímeimtől a fény is virágba borul
    Feledem a hétköznapok kicsinyes gondját
    Öröm úgy élni, ha lelkem boldogul."

    Kedves Rózsa!

    Nagyszerű versed örömmel olvastam és különösen is tetszettek az utolsó versszak sorai.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!