Kinek lássalak?
Oly sok képed előttem,
ki vagy valójában?
Te vagy a kíváncsi,
ki szembenéz a világgal?
Elfutottak az évek, te is tudod,
megfakultak a képek, nem új dolog.
Lássák, fakult valód élni akar,
kapcsolatra vágysz magányodban.
Mit érek én a halpiacon, kérded,
és sokáig nem csapkodod a térded.
Hatvan felett mit ér az élet,
hetvenről ne is beszéljek.
Ami volt, az volt, talán élmény,
s ami jön, tán pici remény.
Mosolyodat, lényedet lássák,
hiányzik, kinek kedvére illatos lennél,
kicsit kacér, élni nőként, hogy hiányozzál.
Becézzenek, főztödet is csodálják,
gondját is vállalnád, s ő tiédet,
nem mellőzöttként élni őszödben.
Múltnak, jelennek képein te vagy,
legyenek hírnökeid, hogy életre vágysz,
s birkózol, ha kell irigy tekintetekkel,
élni akarsz kölcsönös szeretetben!