Esti etűd

Esti etűd

Ablakon bezörgető est,
álom fonala a szempillán.
Csend az égre csillagot fest,
fáradtság nyugvó kispárnán.

Egyedüllét súlya a mélybe ránt,
nyikorgó ajtó résnyire nyílik.
Homlokon a szellő keze szánt,
megárvuló szívtest fázik.

Recsegő parketta sóhaja,
arany lámpafény az asztalon.
Csupasz talp szóra bírja,
hajlongó árnykép a falon.

Sötétség leple a zongorán,
konyhacsap csöpögve zokog.
Pihenő könyv a nappali polcán,
üres hűtőszekrény gyomra korog.

Budapest, 2019. szeptember 29.

“Esti etűd” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Éva!

    Köszönöm szépen, hogy nálam jártáå. Örülök, hogy tetszett a versem.

    Üdv: Tibor

  2. Kedves Tibor! Amplifikációs versed az erősítéssel, viszonyításokkal még egyedivé teszik szép versed.! Szeretettel. Éva(f)

  3. Kedves Rózsa!

    Köszönöm szépen az olvasást, és a gratulációt, megtiszteltél vele.

    Üdv: Tibor

  4. Kedves Tibor! Jó ez a vers.
    A remek megszemélyesítések, hangutánzó szavak, életképek – szinte láttatják a színteret, és éreztetik a hely különös hangulatát.
    Szívből gratulálok. Rózsa

Szólj hozzá!