Esti etűd
Ablakon bezörgető est,
álom fonala a szempillán.
Csend az égre csillagot fest,
fáradtság nyugvó kispárnán.
Egyedüllét súlya a mélybe ránt,
nyikorgó ajtó résnyire nyílik.
Homlokon a szellő keze szánt,
megárvuló szívtest fázik.
Recsegő parketta sóhaja,
arany lámpafény az asztalon.
Csupasz talp szóra bírja,
hajlongó árnykép a falon.
Sötétség leple a zongorán,
konyhacsap csöpögve zokog.
Pihenő könyv a nappali polcán,
üres hűtőszekrény gyomra korog.
Budapest, 2019. szeptember 29.
Köszönöm szépen Ica! Örülök, hogy tetszett.
Üdv: Tibor
Jól felépített esti hangulat! Tetszett.
Szeretettel
Ica
Kedves Éva!
Köszönöm szépen, hogy nálam jártáå. Örülök, hogy tetszett a versem.
Üdv: Tibor
Kedves Tibor! Amplifikációs versed az erősítéssel, viszonyításokkal még egyedivé teszik szép versed.! Szeretettel. Éva(f)
Kedves Rózsa!
Köszönöm szépen az olvasást, és a gratulációt, megtiszteltél vele.
Üdv: Tibor
Kedves Tibor! Jó ez a vers.
A remek megszemélyesítések, hangutánzó szavak, életképek – szinte láttatják a színteret, és éreztetik a hely különös hangulatát.
Szívből gratulálok. Rózsa