Minek

Minek

Eligazgattuk a földet,
elsírtuk a sírnivalónkat,
és indultunk is haza már
fejfák és koszorúk közt.
Én a halált mindig kikerültem,
vagy megdőltem előtte kissé
ünnepi díszben.
De most már csak bólintok
neki épp, mint egy valahonnan
jól ismert figurának.
Gyertyát sem gyújtok,
minek is, elfújja a szél.

“Minek” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Ica, kedves Rita, kedves Babu!

    Köszönöm, hogy elolvastátok a verset. A halál, akár akarjuk, akár nem, az életünk része. Vagy úgy, hogy a szeretteinket veszítjük el, vagy úgy , hogy minket ér utol. Valahogy el kell fogadni.

    Szeretettel: Kati

  2. Kedves Katalin!:]
    Nagyon elszomorodott sorok kozott botladoztam!
    Konyortelenul a halal kering a vers kozpontjaban.
    Benned beke van ezek szerint, meggondolt beke
    mintha erdektelen lenne ,hogy elni vagy meghalni!
    Amit a sok fajdalmad okozta,mikozben gyertyat gyujtassz.
    Szepseges soraidhoz nagy gratulaciom!
    Szeretettel…Babu (l)

  3. Kedves Kati!

    Hihetetlenül jó, amit írtál, nagyon tetszett.

    Szeretettel: Rita(f)

  4. Kedves Magdi!

    Sajnos, így van. Az ember körülnéz, és egyre kevesebb rokoni, baráti arcot lát. De bele kell nyugodni.

    Szeretettel: Kati

  5. Kedves Rózsa!

    Örülök, hogy megértetted a versbeli "érzelemnélküliséget". Valóban nem a közömbösség íratta velem.

    Szeretettel: Kati

  6. Kedves Kata!
    Szomorú, hogy egyre többen hagynak el bennünket, a gyertyát ha el is fujja a szél, lelkünkben tovább ég.
    Szeretettel,
    Magdi

  7. kedves Kati!
    Belső elkeseredés, belefáradás, lemondás érződik verseden, és ez egy bizonyos fajta menekülés, elzárkózás a fájdalom, a gyász elől. Nincs ebben semmi megvetendő, mindenki úgy védekezik a rá nehezedő stresszel szemben, ahogy neki a legkönnyebb.
    Nekem is kijutott ebben az évben hasonló negatív élményekből. Én is, hozzád hasonlóan védekeztem a rám nehezedő szomorúság, lehangoltság ellen – próbáltam nem gondolni a történtekre, batyu alá rejteni a múltat.
    Azért a gyertya, az a kis, erőtlen fény néha nem árt, hogy méltó tisztelettel adózzunk azok emlékének, akik már eltávoztak tőlünk. Annyival kevesebb szeretetet kell szétosztanunk – mondhatná önző bensőnk – de tudjuk, a lényeg az, hogy ennyivel kevesebbet is kapunk. Ez fáj a legjobban az életben, mert idővel elkopnak azok a személyek, akikre mindig számíthattunk, és szeretettel éltek a szívünkben.
    Megértéssel, szeretettel olvastalak. VV.Rózsa

  8. Kedves zegitta!

    Talán túl sok haláleset történt mostanában körülöttem, és lehet, hogy ez a távolságtartás egyfajta védőgátlás is.
    Köszönöm, hogy itt jártál.

    Szeretettel: Kati

  9. Olyan mitérdekelengem – nek tűnik hozzáállásod a halálhoz, pedig érezhető, hogy a harcos felület finom lelkületet takar…( én így érzékelem).
    A gyertyát pedig a szobában is meg lehet gyújtani, ott nincs szél…
    Szeretettel,
    G.

Szólj hozzá!