LÓGOK A RÉMFÁN

LÓGOK A RÉMFÁN

Ma élvezet, holnap őrület,
vég nélküli a szőlőszüret.
Bort vedel a részeges duhaj,
így szép az élet, ihaj-tyuhaj.

A ma egy véget nem érő vicc,
kontárkézzel pingált, olcsó giccs;
himnusz, ami hamis hangnemű,
miről azt hisszük, egy mestermű.

Ezekkel dicsőítjük magunk,
míg mámorban nem úszik agyunk.
Az észnek csak egy a félelme:
jövőnket ez fel ne négyelje.

Biz' jótékony ez a bódulat,
hisz az okos más kárán mulat.
Csak a disznó szomorú sorsán,
mert más zabál halotti torján.

S mikor fölhúzzák a rémfára,
megérti, ez annak az ára,
hogy moslékot tálalnak elé,
s ez az út vezet a menny felé.

Ha vályúd tele van, élvezed,
és disznóként éled életed.
De a végén a böllér ott áll,
s kezében megvillan a morál:

Igaza mindig annak lehet,
ki keresztedbe üthet szeget!
– ez egy történelmi hagyomány.

(rímbe szedve az Isten nyomán)

“LÓGOK A RÉMFÁN” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Szia Kitti és Babu!

    Látom, visszalapoztatok egy régebbi versemhez. Hát, szerintem mindenki a rémfán lóg, csak kevesen veszik észre.

    Köszönöm az olvasást

    A

  2. Remek szatírikus verset írtál Attila! A párhuzam nyilvánvaló és csak egy sort emelnék ki, ami aztán végképp jellemző ( a pián kívül persze 🙂 )

    " Ha vályúd tele van, élvezed,
    és disznóként éled életed."

    Egyetértéssel olvastalak. (f)
    kit

  3. Kedves Attila !
    Elég szépen páros rímekbe szedte az Isten
    soraidat ! Tudta hogyan kell.
    Remélem nem gondolod komolyan a "rémfa "
    szerepét életedben .Vannak jobb megoldások .
    Könyörület nincs ezen a világon ,mert az egy érzés ,
    ami hiányzik az életünkből!:(
    Gratulálok szépen megformált versedhez !
    Udv…….Babu:]

Szólj hozzá!