Élet írta lap (idősekről)
Elesettek ők, vénülők, őszek,
csendben figyelek a zsúfolt buszon
hisz magam is hozzájuk tartozom.
Cipelik kopott szatyorkájukban
minden napi betevő falatot.
Billegnek ide-oda, fog a fék
még a felnövekedő nemzedék
bebújik a mobil telefon mögé.
Megálló! Hang hallatszik harsogva,
na mi lesz már nyanya, arréb megy vagy
miért áll az ajtóban? Leszállnék!
Mennék fiam mennék, ha lenne hely
és még ha fogódzkodni is tudnék!
A tömeg áll, szólni senki nem mer.
Így utazunk idősek naponta,
Félelemmel fáradhatatlanul.
Ja és még az is baj miért reggel,
a nyugdíjas ráér később menni.
Szombaton nem szabad még kenyeret
sem venni. Ha nem ér rá hétköznap
ne költse pénzét, ami amúgy sincs
a megélhetéshez is kevés, de
kit érdekel, lesz e vasárnapi
asztalon ebéd mi magának sem elég?
Kis szelet ez élet írta lapból.
Megérkezünk, utazásnak vége,
kiszállunk, de még nem ebből a világból!
Kedves Marika, Rita köszönöm az olvasást és értő hozzászólásokat. Szeretettel. Éva
Kedves Éva!
Szomorú, szép versed érdeklődéssel olvastam. Hála Istennek még viszonylag virgoncan haladok, de – ha nem halok meg -eljöhet az az idő, amiről írsz. Nem toleránsak az emberek, illetve bizonyos dolgokkal kapcsolatban – pl. LMBTQ – igen, de az idősekkel és a várandós anyukákkal nem.
Szeretettel: Rita(f)
Sajnos ilyen az élet…
Hiányzik a nevelés…hiszen mindennek az alapja s a példa mindig adott..a szülő + az iskola… a jó modor, az udvariasság, már csak szavak…vannak azért kivételek…
Köszönöm Erzsike, Klátika, hogy olvastatok! Szeretettel. Éva
Kedves Éva!
Sajnos, nagyon aktuális jelenségről írtál. Míg dolgozni jártam, nap mint nap hasonló tapasztalatot szereztem utazáskor. Nagyon elszomorító tud lenni. Igaz versedhez szeretettel gratulálok(f)Kata
[b][i][center]Éva, bizony sokszor érzem én is ezt.Bár én vidéken élek.Talán itt még mások vagyunk mi egymással hason korúak,de bizony nagyobb bevásárló központokban engem is kiosztottak már,hogy haladjak.Igazságot írtál,és ha még fáj is, ez van. Rzsike[/center][/i][/b]
Kedves Icu, Klárika, Babu, Icu,Magdika! Sajnos ez mind igaz amit itt leírtam. Vajon hol rontottuk el? kérdi Icu, de vannak azért kivételek is. Köszönöm, hogy olvastatok és véleményeztétek. Szeretettel. Éva(f)
Szomorú valóság…hogy jutottunk ide?
Szeretettel gratulálok versedhez, mhogy mind ezt leírtad Évike!
Öleléssel: Ica
Kedves Éva!
Együttérzéssel olvastam, a szomorú valóságról írt versedet,
Sok szeretettel gratulálok.
Magdi
Drága Éva!
Eléggé szomorú jelenség lehet sok idős számára a
tömegközlekedés !
Sajnos a fiatalok nem értik meg az idős emberek
apróbb problémáit !
A valóságban az illedelmet otthonról kellene hozni.
Persze ha van otthonuk !:(
Szeretettel olvastalak…..Babu(f)
Kedves Éva!
Sajnos nap-mint nap találkozunk hasonló esetekkel. Valahol valami nagyon elromlott és a fiatalok értékrendje -tisztelet a kivételnek- mércén aluli. Nagyon kiábrándító, hogy ez a VV – jelenlegi való világ!
Szeretettel gratulálok: Klári(f)
Drága Éva!
Fájdalom, hogy mennyire igaz, amit leírtál. Mintha az idős ember a társadalom számkivetettje lenne. Igen, az is baj, ha reggel megyünk vásárolni, talán éjfélkor kellene, hogy senkit se zavarjunk. Szomorú, hogy mi már csak "nyanyák" vagyunk, de egyszer mindenki megöregszik.
Versed kis szelet az élet írta lapból, de a kegyetlen valóságot tükrözi.
Sok szeretettel gratulálok: Icu(f)