Villanás

Villanás

Pislogva őrködik a Hold,
árnyak felett egy villanás
lehet, pórázon még az est.
Törékeny karcsú szárnyán
óarany alkonyat, lobog
vörösben a távozó Nap.
Ki tudja merre kóborol,
a szellő és miért nyugodt?
A szél helyett tündér neszez,
feje alá párnát helyez
csillagból a könnyű álom:
hátára fekteti az éjszakát.

“Villanás” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Drága Icu! Már annyiféleképpen megírtad az éjt, de mindig ujabb és ujabb, soha kevésbé szépen sokat sejtő soraidban. Most is nagy szeretettel olvastalak és szívvel gratulálok. Éva(f)

  2. "Ki tudja merre kóborol,
    a szellő és miért nyugodt?
    A szél helyett tündér neszez,
    feje alá párnát helyez
    csillagból a könnyű álom:
    hátára fekteti az éjszakát." Gratulálok szép versedhez: Maria

  3. Drága Ica!

    Ezt a versedet még nem olvastam másutt.
    Hihetetlenül csodásak a képeid, úgy tárod elénk, hogy láttatod élő-eleven valóságában.
    "Törékeny karcsú szárnyán
    óarany alkonyat…"
    Csak ezt ragadtam ki, de még számtalan ilyen gyönyörűséget találtam.
    Gratulálok szeretettel,
    Ida

  4. Drága [b]Icu, Klári, Rózsika, Babu, Kata, Magdi[/b]
    Köszönöm nektek a kedves sorokat, gratulációkat.
    Nagyon nagy(l) szeretettel: Ica

  5. Drága Ica !
    Nagyon szép képekben ábrázoltad a természeti csodát !
    Gratulálok szeretettel….Babu(f)

  6. Drága Ica!

    Csodálatos képek, utánozhatatlan.

    Szeretettel gratulálok! Rózsa (l)

  7. Kedves Ica!
    A villanások pillanatai egy perc alatt elillannak, kár értük.
    Szeretettel gratulálok: Klári

Szólj hozzá!