Elégia
Fénybe szőtt búcsúpillanat,
avar roppan a talp alatt,
kékfestő ágak közt az ég,
bűvölném, hadd maradna még.
Valahol fenn a fák hegyén,
elszáll az utolsó remény,
délre húznak a vadludak,
értelme nincs az alkunak.
Lesz-e még holnap nélküled,
fáradt szemembe révület,
arcomon őszülő mosoly,
köröttem őszi csend honol…
Kedves Rózsa, Ica, Babu, Kati, örültem minden kedves szónak, köszönöm nektek,
Szeretettel,
Gitta
Draga Gitta !(l)
Kedves versed szomorúan ábrázolja az elmúlást a nyár
elmúltával!:]
Szépen fogalmazott lírikus versedet szeretettel olvastam!
Gratulálok szeretettel…Babu(l)
Kedves Gitta!
Az ősz hangulatának nagyszerű megjelenítése a versed.
Szeretettel: Kati
Örülök, hogy elvashattam ezt a szép versedet!
Szeretettel(l)-ből gratulálok
Ica
Brigitta, kedves!
Finom, csendes, szomorkás hangulatú, őszidőt tükröző soraid – szépséggel ötvözve – szívembe lopta magát.
Szeretettel olvastalak. ÖLel Rózsa
Kedves Marica és Csaba, hálás köszönettel üdvözöllek titeket,
Gitta
Kedves Rita, köszönöm az édeklődést.
Az -eltávozott szerettem- a Nyár őméltósága, akár szimbólikusan is…Csak, hogy helyre tegyem az erthetőseget.
Szeretettel:)
Gitta
Gyönyörű verset olvashattam tőled Brigitta, köszönöm szépen 🙂
Kedves Gitta!
Meghatóan szép versed érdeklődéssel olvastam. Bizony, feltesszük a kérdést, ha eltávozik a szerettünk, hogy lesz-e még holnap nélküle.
Szeretettel: Rita(f)
Kedves Brigi!
Nagyon szép! Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel: Marica