Te ott leszel…

TE OTT LESZEL

Ott voltál, ha sütött a nap,
Ott voltál ha fáztam,
Velem voltál, mikor dühöngő ég
Viharában áztam.

Bíztattál, ha lezuhantam,
Bíztattál, ha sírtam,
Kezed nyújtva jöttél felém,
Mikor alig bírtam.

Te vagy, akit tiszta szívből
Érdekelt az, hogy vagyok,
Te vagy, aki megkérdezte,
Fájnak-e a tegnapok.

Te vagy, ki egy pillantással
Szebbé teszed a napot,
Szavaidtól bizakodva
Várom már a holnapot.

Téged hívlak, ha nevetek,
Téged, hogy ha félek,
Téged, hogy ha valakitől
Jó tanácsot kérek.

Te vagy, kiben megbízhatok,
Te vagy, kinek hiszek,
Te vagy, aki szívből fogad,
Ha semmit nem is viszek.

Ott leszel ha jó kedvem lesz,
Ott leszel ha vérzek,
Ott leszel ha kétségektől
Semmit nem is érzek.

Mert mit ér a gazdagság?
Aranynak karátja,
Ha itt a földön az embernek
Nincsen igaz barátja?

Én mit érnék Te nélküled?
Mert ha újból bajba jutok,
Ezer hegylánc választ is el,
Én úgyis hozzád futok…

“Te ott leszel…” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!