Mondd és tedd
Éjfél kopogtat ablakodon,
mi oka, hogy még nem alszol?
Tenném, ha nem volnék feszült,
zavaros világban éldegélünk.
Más időket élük, olykor félünk,
rossz hírek mindenütt járnak,
a békesség, szeretet rád nem várnak.
Pedig oly nagyon kérjük érkezését,
ha hittel élsz, megvetik létezését,
minden indulatnak aljas az alja,
a szándék a valóságot nem takarja.
Megbetegszik lelkünk, testünk,
lassan remélni is elfelejtünk.
Mindenki az igazát mondja, ugatja,
nem lehet valós minden indulat.
Szalad a világ esztelen vesztébe,
megérett erre, mást nem érdemel.
Mi lesz a virágzó tavasszal, ha lesz,
kinek fényes a nyár, ha érdekel,
minek ragyogna az ősz ezer színével,
minek fehér tél, ha indulat festi vérével?
Hogy ez ne váljék valósággá, kérlek,
mond és tedd lelked akaratát,
ha rest és megalkuvó lennél,
e forrongásban csak vesztenél.
Kedves Rita!
Bár többen lennének akiknek felelősen fontos lenne a hazánk sorsa, a jövő, a biztonság és a szeretet. Gondolatunk hasonlósága örömmel tölt. Köszönöm figyelmedet!
Szeretettel:Laci(f)
"Szalad a világ esztelen vesztébe,
megérett erre, mást nem érdemel."
Kedves Laci!
Én is így érzek, ugyanakkor mindig vannak olyan emberek, akik nem ezt érdemelnék, de hiába, az erősek miatt mindig szenvednek a gyengék. A becstelenek miatt a becsületesek. A pénzéhesek miatt a nincstelenek. A háborút szítók miatt a békességszeretők.
Szeretettel: Rita:]