téli mese

téli mese

szeretem a gesztenyepürét
pedig egyszer majdnem belehaltam
húgomnak vittem meg magamnak
talán anyámnak is de ez nem biztos
az utóbb említett elvette az ajándékot
húgom szája kiskanál oválja nyitva maradt
meg akar mérgezni mondta Ő meg ne edd
a késeket éjjelre az ágyába rejtette
bezárkóztam hátha jön a Vince
anyám öccse tőle kellett akkor félni
szerintem Vince nem tudta a programot
érkezése így elmaradt meg a gyilkosság is
Pista érkezett helyette diabéteszes hatvanas
csendesen kopogott majd ráfordították a
kulcsot a besárgult hálószobaajtóra
pár évvel később anyám talált rá
a lakásában a konyha kövén feküdt
mellette néhány kockacukor hevert
hamarosan tél lesz ilyenkor
finom igazán a gesztenyepüré

írta: Ötvös Németh Edit
2019. okt. 20.

“téli mese” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Editkém, már ismert, különös , a múlt szomorú történéseit felidéző, igényes versedet szívesen olvastam újból ezen az oldalon is. Ölellek. Rózsa

Szólj hozzá!