Csalódás
Az este fekete méregcseppje égett
szívemben, skarlát-köntösben a dal,
könnyek közt szétmarta a fájdalom.
Parádézott a kacaj, nevettek rajtam.
Piszkosszürke árnyék hullott, csend.
Feledés felitatta hulló könnyemet,
elsorvadt, szótlanul elmúlott minden,
zokogásom nem hallotta senki sem.
Drága Babu!
Sajnos így igaz, nehéz szabadulni a fájdalomtól!
Köszönöm, hogy olvastad. Sokan nem szeretnek ilyen verseket olvasni, mert átérezni talán nem is lehet.
Szeretettel
Ica
Drága Ica!
Sok fájdalommal beszél a magány!Bizonyára időben ott maradt minden fájdalom ,amin nem lehet tovább lépni.Sajnos ez mindig újra és újra ellenőrzi es ellenőrizni fogja minden sóhajodat. Megmaradt Neked mintegy megfagyott könny a szemedben.(l)
Magányos szomorú soraidat bánatosan olvastam!
Gratulálok szeretettel….Babu (f)
Kedves [b]LÉva, Rita, vvRózsa, Magdi![/b]
Köszönöm a megértő sorokat!
Talán túl sötéten látom ezt a helyzetet, ami erős fájdalommal tölt el, de vége!
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Somorú versedet, megértéssel olvastam,
Sok szeretettel,
Magdi
Megértelek Icukám, és veled érzek. Vannak szomorú pillanataink, és azt ki kell írni, hogy ne gyökerezzen meg lelkünk mélyén.
A poéták az életben, talán nem túl beszédesek, da a "tolluk" énekel helyettük…s ez jó. Megszabadít a kínzó fájdalomtól.
Ne félj, elmúlik a ború – újra átölel az éltető fény, és feleded a keserű perceket.
Szürke árnyalatba vésett soraid megérintettek, szépek és mélyen emberiek.
Szeretettel őlellek. VV.Rózsa
"elsorvadt, szótlanul elmúlott minden,
zokogásom nem hallotta senki sem."
A magány fájdalmas szavai. Megértéssel, és szeretettel olvastam.
Üdvözlettel: Rita(f)
Kedves Ica!
Szomorú hangulatú a versed 🙁 a szavak is nagyon meghatározóak – (sötét, fekete, árnyék,senki sem)
Igazán kifejező, az érzéseid jól kifejezik. Gratulálok!
Szeretettel: Éva