Vésztjosló idő
Szellőként libben az idő,
fürge ,fiatal ütem kergeti
sötét ködös éjben őrjítő
sarkában, csak árnyéka ring.
Nyűgösen ráncolja homlokát,
nyomai nyomtalanná válnak
élet szülött álmokat ásnak
szívedbe terelgeti keze titkát.
A kavargó mozgása oly idétlen
míg köd oszlik ,ő kúszik előre
tested köré fonódik ingerülten
szájából durvaság tőr az égre.
Poros toronyóra hívó hangjára
bolygók között harciasan topog
s mélyen hallgat,csak haragjára
a nyomorult idő melléd kucorog.
Végig kísérte utadat álnokul
gonosz gondolatokat kujtorog,
ireg-forog néha reád vigyorog
szerinte túl sokat kaptál zálogul.
Kedves Babu!
Nagyon jól ábrázolod az idő múlásat, sokszor úgy érezük
" Szellőként libben " máskor azt hogy, mardos az idő vasfoga.
Sok szeretettel gratulálok,
Magdi
Érdekesen írod le a múló időt, ami hol ellenség, hol barát – attól függően várunk-e valamire, vagy épp menekülünk valami elől.
Mind így vagyunk vele, mellénk kucorog, nem hagyja lekaparni se magát, vigyorog, csúfolódik, s mi csak tűrjük, mert nincs ellene orvosság.
Igazán elmés, tetszetősre színezett versedet szívesen olvastam.
Ölellek. VV.Rózsa
Kedves Tibi és Rita !:)
Nagyon szépen köszönöm a látogatást!
Sok szeretettel….Babu
Kedves Babu!
Bizony van az a kor, amikor az idő már nem barát, hanem ellenség.
Szeretettel és érdeklődéssel olvastam a műved.
Üdvözlettel: Rita(f)
Kedves Babu !
Versed elgondolkodtatóan érdekes kombináció,amihez
szeretettel gratulálok
Tibor