Teremts, hozd le a Napot

Összes megtekintés: 102 

Teremts, hozd le a Napot

Várlak a sarkon, ülve a korláton
a sulival szemben,
tengerkék blúzod édes illatát
már előre érzem,
a világot rejti nekem!
Feszül a júniusi ég,
majd ölelésemtől mindent
elfeledsz,
matekot, kémiát, padrecsegést,
hisz vár a korlát,
rozsdás porát
letörölte rég
a szerelmes szenvedély.

Kék tündérre sokan várnak,
az emlékek az emberrel
egyszerre Földre szálltak,
és az időn át, hatalmas
emlék-szűrőn átpasszírozódnak,
de amit nem feledhetünk,
testünkbe szállnak,
korall képződményei
a képkockáknak,
a hangok, a mozdulatok
vérré válnak:
a részeg, sakálszájú reggelek,
a vitrinekben vigyorgó,
torz tükörképek…
Nézd, itt találkoztunk
minden reggel az ügyvéddel,
ki kézcsókot köszönt neked,
nézd, itt bújtunk el az eső elől,
mily csókos kapualj!
Még mindig integet,
itt vártalak számtalanszor,
itt vártál végtelenszer
szerelmes türelemmel,
galambok-tisztelte Ady szobor…
Vajon ki fényezi újra,
kérdeztük halkan önmagunktól!
Ettől a saroktól ötven lépés
balra, aztán jobbra…
A Pece-parti Párizs
kopott utcakövein
csak szállnak a gondolataink…
Az igazit látjuk-e valaha?
Égett a szívem, ha nem láttalak,
szemem szinte megmeredve,
börtönnek néztem a suli-rácsokat,

a sodródó tömeget a korlátról
figyelem,
nap az arcod, vihar mindenki más,
mintha egyedül jönnél át
a suli udvarán
gyönyörűn mézes nap tavaszán,
tengerkék blúzod édes-tiszta,
mint friss május ázott hajnalán,
de nekem az egész egy
világ-rejtelem…

És jönnek, jönnek, de nekem
csak te vagy a teremtő,
örök szerelem.
Feszül a júniusi ég…
Az utolsó iskolai napon
a rácsos kapuig elkísérlek,
felvásárolnám a virágpiacot,
az egészet!

Boldoggá tenni valakit…
Kell-e ennél emberibb?
Mondjátok, emberek,
hányan tűztétek ki
a lángoló fáklyát,
mely tiszta szeretetből
táplálkozik?

Ember, Isten-módra teremts életet
verejtékkel,
de magasztosat,
a világ téged követel,
a kozmosz tátongva vár,
hozd le a Földre a Napot,
a holnap benned bízik,
véredtől izzik
a lézersugár!

Ember, te kőfaragó,
saját életed szobrásza,
kőszilánktól ne zokogj,
lásd a nemes arcot,
mi a kőből reád mosolyog.

Nagyvárad, 1975. június, A IV. D-nek

“Teremts, hozd le a Napot” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Köszi,Melinda,drága !így igaz,a kincs a szívünkben van,őrizzük, ameddig tudjuk,és így van rendjén!Köszi az értelmes értékelésed!
    Üdv Gugi

  2. "tengerkék blúzod édes illatát
    már előre érzem,
    a világot rejti nekem!"

    Gyönyörű ifjú szerelmes vágyakozás. Kell több ennél? Nem. A világ minden kincse a miénk, ha szeretet lakozik bennünk. Ismét nem csalódtam benned, hiszen egy csodálatos verset olvastam tőled.
    Melinda:](f)

  3. féléves a gépes tudásom vagy bárgyú lassúságom Bár tudnék többet írni a kedves szavakra de rábízom a postagalambra ami magyarul Telepátia

  4. …"Boldoggá tenni valakit…
    Kell-e ennél emberibb?
    Mondjátok, emberek,
    hányan tűztétek ki
    a lángoló fáklyát,
    mely tiszta szeretetből
    táplálkozik?"…

    Kiemeltem volna a záró sorokat is, de remélem lesznek még sokan akik elolvassák. Élmény ez a szerelmes versed!(f)

Szólj hozzá!