Keserű emlékek
Ó, örökölt múltunk,
te keserű valóság,
hányunk ifjúságát tapostad meg?
Ott volt az ideje ragyogva élni,
mezőket, erdőket, vidáman járni,
imádni anyánkat, apánkat,
boldogságot nyerni abban a világban.
Hát nem adatott meg sokunknak,
a bánat szorította torkunkat.
Elhinni se tudjátok, milyen volt félni,
gyengédséget, szeretetet remélni.
Nem az fájt, hogy rongyosan jártunk,
éheztünk, vagy vacogva fáztunk,
hanem mert lelkünk is sírt,
s a reményt sem láttuk.
Ó, keserű valóság, mert őseink is
így éltek, így féltek.
Szeretetlenül kóboroltak a világba,
a megélhetés kétségei sodrában.
A törődést fenyítve, szolgálva kaptuk,
ha semmink se volt, azt is elfogadtuk.
Szolga lélekkel tudtak szeretni,
büszkeséget el kellett feledni.
Megfelelni uraságnak, asszonyának,
a cselédnek ritkán volt boldogsága.
Ennyi jutott nekik, s nekünk,
ekképpen tudtunk nevelődni,
megfelelni másoknak s magunknak,
a szeretetből sokat nem adhattak.
Megfacsarodott életükből örököltünk,
a keserű múltból hasonlóan élünk.
Kedves Babu!
Köszönöm figyelmedet, gondolataidat! nem volt szándékom visszasírni a múltat.Inkább egy kor tükre, keserve, vállalva a valós emlékeket. Sokan elképzelni se tudnak ilyesmit.
Szeretettel:Laci
Kedves Rita!
Valóban tükrözik a valóságot, s kérdezhetné bár ki minek ilyet leírni? Életünk része volt s elkényeztetett világunkban egy visszatekintőnek szántam. Köszönöm figyelmedet4
Szeretettel:Laci;)
Kedves Laszlo!
Kisse szomoruan irtad ezt a multba merengo soraidat.
Mint aki visszasirja a boldogsagat .
De ne felejtsd akkor fiatal voltal es mindent maskepp lattal.
Az ember idosebb korban is lehet boldog !
Nezz korul ,mennyi szepseg van korulotted!
Szeretettel olvastam szepseges versedet !
Olellek….Babu(l)
"Nem az fájt, hogy rongyosan jártunk,
éheztünk, vagy vacogva fáztunk,
hanem mert lelkünk is sírt,
s a reményt sem láttuk."
Szomorú sorok egy szomorú valóságot tükröznek.:(
Szeretettel: Rita