A dalban ott legyen

A dalban ott legyen

Szellő dalának hárfa kell
álmatlan éjben zengjenek,
ha az akáclevél megremeg
az éji nesz ne csaljon meg
a csillagok se sírjanak, ha
reggel a harmat könnyet ejt
napfényben fürössze meg
a dalban mindig ott legyen
az én hazám és peregjenek
a dal útján az akáclevelek,
s ha lombjába tép erős szél
embernek lenni már nehéz
nem hárfa kell, víz kenyér
gyökereket ne vágják szét
aranyban edzett a veríték
a csalogány, ha dalra kél.

“A dalban ott legyen” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves [b]Magdi, Feri, Rita, Marica, Évi, Rózsa( v.virág)[/b]
    Köszönöm szépen a szép, értő soraitokat és a gratulációkat!
    Szeretettel(l)
    Ica

  2. Drága ica!
    Remek alkotás, elbűvölő ahogy a természeti képeket ötvözöd egy másik érzékeinkre ható világgal – nagyon jól összeolvadnak, és együtt erősítik a témát. Ölellek. Rózsa

  3. Icukám szép versed élmény volt olvasni! Szeretettel. Éva

  4. Kedves Ica! Szepseges versed szeretettel olvastam.

    Maria(l)

  5. a dalban mindig ott legyen
    az én hazám

    Kedves Ica!

    Örömmel és egyetértéssel olvastam a versed.

    Szeretettel: Rita(f)

  6. Ica kedves, jó lett a mondanivalód…
    Köszönve, hogy olvashattalak: szívből gratulálok!
    Üdv/Feri

Szólj hozzá!