Menjen a bú

Menjen a bú

Menjen a bú, szárnyára eresztem,
nem átkozom, mert én neveltem
hosszú éjjelen, magányos létben.
Saját világom pajzsokkal védtem.
Álmomban mertem szállni véled
– galambok tolla ruhámon kéken-
szikrázott a mennyben a szerelem.
Gyöngy hullt az útra, hazataláltam.
Csendesen, ha ajtómban állsz majd:
remegve itt is magamba kívánlak.

“Menjen a bú” bejegyzéshez 19 hozzászólás

  1. Ica kedves, jó mondanivalódat élmény volt olvasnom.
    Főhajtással; csak gratulálni tudok!
    Üdv/Feri

  2. Kedves Ica!
    Nagyon szépen írt szomorú versedhez szeretettel gratulálok,
    Magdi

  3. Kedves Icu! Sokszor úgy érezzük, menjen a bú és szebbet, jobbat álmodok, várok, és a de mindig ott van. Csodaszép versed szeretettel olvastam. Éva(f)

  4. Kedves Ica !:)
    Szépséges soraid meghatottak.Nem tudsz kijutni a világosságra abból a szomorú ,mágikus körből ,ahova bezártad magad mindörökre ! Nagyon szomorú és szép soraidhoz gratulálok szeretettel…..Babu(f)

  5. Kedves Ica!
    "szikrázott a mennyben a szerelem"
    Szép!
    Szívből gratulálok! Erzsi(l)(f)

  6. Szia Ica! 🙂

    Szerintem is menjen a bú, mert csodaszép a versed.
    Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  7. Az igazi érzések, történjen bármi is, sohasem múlnak el.

    Szeretettel: Kati

  8. Kedves Ica! Par sorba mennyi erzes belefer, tanu ra
    csodas versed.
    Szeretettel kivanok szep hetveget.
    Maria(f)

  9. Ó, mekkora kört tesz ez az érzelmi séta! A kiindulópontból ugyanoda megy vissza. De kár. A vers viszont nagyon tetszik. Grat!(f)
    kit

  10. Valahogy, ha jó értelnezem, az első sorok bátorsága után, csak visszamenekültél az álmaidba…Pedig már veled drukkoltam:)
    Szeretettel,
    G.

  11. "Csendesen, ha ajtómban állsz majd:
    remegve itt is magamba kívánlak."

    Kedves Ica!

    Ilyen a szerelem. Tetszéssel olvastam remek versed.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!