A szeptembernek vége

Megosztás Nyomtatás 260 megtekintés 10 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

A szeptembernek vége

Az úton az ősz árnya úszik
borús fellegnyájak az égen.
Búsan sóhajt a város kockalelke
az ablakokban cinkéket etet.
A sárban haldokol egy galamb –
repülés pelyhe száll magasra.
Halványlila perceket kínál az este,
az ágyon eperillatú a lepel,
a falon bátortalanul üt az óra.
Az asztalon szalvéta zizeg,
a szellő megszólal végre,
újhold van, szeptember vége.

“A szeptembernek vége” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Marica!

    Az ősz már csak ilyen, ilyen érzéseket csal ki belőlünk!
    Köszönöm. hogy itt voltál
    Ica

  2. Kedves Ica! Szep szeptember vegi versed szeretettel
    olvastam. Erezni belole a szomorusagot is. Igy amikor
    a tavasz, nyar bucsut int, talan ertheto is.
    Olelessel.
    Maria(l)(f)

  3. Drága Babu!

    Valóban így van, nem csak az ősz teszi hozzá a maga szépségével a szomorúságot, bennem is ott lakozik kimondva, kimondatlanul…akaratlamul.
    Örülök, h. észre vetted.(l)
    Köszönöm a gratulációdat.
    Szeretettel ölellek
    Ica

  4. Draga Ica !
    Erdekes,hogy olvasva versedet rajottem,hogy szinte minden versedben leng a hatterben egy szomorusag ?
    Meg akkor is ha nem eppen komoly a tema.
    A vers gyonyoru ,szepen indul es egy adott pillanatban az
    olvasot elfogja egy szomorusag legyen az nyari,tavaszi, teli vagy oszi kep,van valami megfoghatatlan banat,de minden sorban.
    Itt pl.egy csodalatosan szep oszi kepet alkottal,de a sorokat atszodted,megmagyarazatlanul szomorusaggal.:]
    Gratulalok sok szeretettel….Babu(f)

  6. Hello kedves Ica !
    Örömmel olvastalak és gratulálok a szép hangos öszi gondolatokhoz.Maradok baráti tisztelettel feléd és kivánok szép öszi napokat neked.:)
    mvh.stefanicus h.f.

Szólj hozzá!