Esti séta

Esti séta

Halkul már az esti tücsökszerenád,
néha – néha árva muzsikus hangol.
Az égbolt felvonja csillagsátorát,
horizont szélén a kelő Hold rajtol.

Fénysugarában fürdik az öreg hárs,
lombkoronája a széltől megrezzen.
Úton a magány kísér, hűséges társ,
hozzám szegődött csendes őszi esten.

Schvalm Rózsa

(2015-09-15 )

“Esti séta” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. "Úton a magány kísér, hűséges társ,
    hozzám szegődött csendes őszi esten."

    Kedves Rózsa!

    Gyönyörű a versed, engem a kiollózott rész ragadott meg leginkább.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!