Kislányomnak

Kislányomnak

Borongós esős este ültem az ágyamon,
Miközben agyam féltő felén csak rád gondolva,
Örökre szeretlek, hidd el! Te vagy a mindenem,
Akármit is hallasz majd, akármit is hisznek!

Hidd el! Én vagyok, kit egy nap, apának fogsz hívni,
De addig kicsim várj, várj meg engem mindig,
A képet melyet belém véstél nem veheti el senki sem,
Akárhogy is próbálják, akárhogy is féltem ezt.

Mondhatják neked, hogy nem szeretlek téged,
Ezt hallván ne higgy, senkinek ne, kérlek!
Hazugságtól elcsábult, rossz emberek mondják,
Apukádnak menni kéne, menni kéne most már.

De itt vagyok, látod..itt leszek örökre,
A kimondatlan szavakat felvéstem egy kőre.
Melyet legbelül a szívem mélyén találod,
Hiszek benne meglásd, véget ér egy rossz álom.

Ne higgy senkinek, mert mindenki azt mondja,
Mindenki azt gondolja, nélkülem jobb lett volna,
Átgondolva a dolgokat akármit is tettem,
Nem ez volt a célom, hidd el nem ezt érdemeltem!

Elvettek Tőlem Téged, azt hitték, hogy így van jól
Árulások, hazugságok elvették a szót, s a jót!
Én azt mondom, hogy így van, én azt mondom ez így volt,
Ha nem így van Istenem, szakadjon rám az égbolt!

Nézem a boldog családokat, s elkap egy érzés,
Miért nem kap választ bennem milliónyi kérdés?
Vigaszt nem nyújt senki, egyedül hagytatok,
Álmaimban keresem elrabolt kis angyalom!

Ezer akadály áll köztünk gyermekem,
Rágalmak és árulások gyengítik lelkemet!
De míg Te itt vagy, Én mindig felállok,
A harcot érted, éltem végéig bátran vállalom!