Rőt levél
Próbára tett Isten így őszöm folyamán,
Mint rőt levél lelkem, amolyan tűzfolyam.
Pörget, sodor magával és húsomba mar,
Őszi dallam zizzenése lágyan takar.
Csak szívem sajog, fakul, múló, mint a nyár,
A bástya összedőlt nem áll már a büszke vár.
Elröppent a madár, már olyan messze jár,
Hiába várnám, nem jön vissza soha már.
Csendben üldögélek hűvös őszi padon,
Elmélkedek, tudom szerettél egykoron,
Büszkeséggel tölt el a tudat, hogy éltél,
Örököt alkottál, hívlak csillagfénynél.
El nem sírt könnyeim, őszi ködbe fúlnak,
Egyszer vége szakad levél szőtte útnak,
Bágyadtan ballagok, sápadt napsugár ölel,
Üvöltenék, óh, mond miért is mentél el?
Kedves Rita, Erzsike, Kankalin, Magdika, Babu, és Jégmadár. Köszönöm Nektek, hogy fájdalmamban osztoztok és megtiszteltetek az olvasással kedves sorokkal. Éva(l)(f)
Nagyon szép, mélabú, emlékezés, fájdalom és vigasz egyben.
Szia Éva!
Az ősz mindig próbára tesz minket.
Az elmúlás évszakja,ilyenkor csak keserű emlékek jutnak
eszünkbe.
Pedig az ősz a legszebb színek csodálatos világa .
Ha észrevetted és biztos,ha megnézed a természetben ez az
évszak amikor minden szín megjelenik.
Szép ,szomorú soraidhoz gratulálok szeretettel….Babu(f)
.
KedvesÉva!
Nehéz szívvel olvastam versedet, minden sora csupa fájdalom, de vigaszt nyújtson e sor:
" Büszkeséggel tölt el a tudat, hogy éltél "
Sok szeretettel,
Magdi
Szia Éva!
Bizony, az egyik dolog az idő, amit visszafordítani nem lehet, de talán emiatt születnek erről csodaszép elmélkedő-emlékező versek, mint amilyen a tiéd is.
Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂 (f) (l)
Szeretettel: Kankalin
[b][i][center]Éva, valóban csodálatos a versed mind sora.Gratulálok Rzsike[/center][/i][/b]
Kedves Éva!
Csodálatosan szép versed mély átéléssel olvastam. Bizony, szinte elhordozhatatlan azokat elveszíteni, akik életünk részét képezték. Olyan, mint ha belőlünk szakítottak volna ki egy darabot.
Szeretettel: Rita(f)