Aranyzúzmara
Izzik az alkony, az éj koromsötét,
nyüszítve, ríva, szuszog a szél.
Szinte vacogok, képzeletben
ma mindent itt hagyok, elmegyek.
Én már egészen mást szeretek,
nyílt sisakkal a sorssal szemben,
öreg vagyok, már megtehetem,
dacolni idővel, gyors percekkel.
Amíg fűt az érzés, addig játszani,
játszani szeretnék egy kicsit,
bármerre fordulok, nincs senki
akivel játszani lehetne. Könnyes
a dac. Akarom az eltűnt nyarakat
és látni, ahogy hull rám csendben
játszótéri hintáról aranyzúzmara.
Ezt meg kell szokni, ezt a zűrzavart,
ha nyüszítve, ríva, szuszog a szél,
pereg az emlék, az aranyzúzmara.
Köszönöm nektek a kedves soraitokat, hogy gondoltatok rám, hálám érte! (l)
Sok szeretettel
Ica
Szeretettel gratulalok szep versedhez. Aterzessel olvastam.
Maria(l)(f)(l)
Igen, ezt meg kell szokni, ezt a zűrzavart. És az öregséget is. De valahogy így könnyebb, ilyen versekkel…
Szeretettel gratulálok,
G.
Remek soraidhoz elismeréssel gratulálok, köszönöm az élményt: Klári(f)
Szomorúság van a versedben és most már bennem is.
"Ezt meg kell szokni, ezt a zűrzavart,
ha nyüszítve, ríva, szuszog a szél,
pereg az emlék, az aranyzúzmara."
Van, amit nem lehet megszokni Ica! 🙁
(l)(f)
Kedves Ica,
Sok szeretettel gratulálok, nagyon szép versedhez.
Magdi
Kedves Ica!
A gyermek valahol a lelkünk mélyen megmarad bennünk, de nem merjük kiengedni, magunk zárjuk be az időskor börtönébe.
Szeretettel: Rita(f)