EMLÉKEZÉS 2001. SZEPT.11-RE

EMLÉKEZÉS 2001. SZEPT.11-RE

Ez a nap az éj-sötét gyász napja
Bújtatott félelem az emlékezés
Felhőkarcolók kártyavárként hulltak porba
Hamu, lángcsóva, sikoly, vér – nem is kevés
Sötét lett az ég. Üveg, s beton-törmelék borított mindent
Képtelen menekülni, ki odabent rekedt
Riadt, izzadt munkások, rendőrök próbálnak
menteni, és úrrá lenni a vad pokol felett.
Hányan vesztették el szeretteiket, vagy lettek
bénák, betegek, örökre fogyatékosok?
S a lélek, ami az igazi szeretet tükre,
hány emberben halt el? Megölte a sokk.
Könny, vagy ima ezt soha le nem mossa
Megbocsájtani, mondd, hogyan lehet?
Szeretteiket kétségbeesetten kutatják,,
akiket a bombázás híre oda kergetett.
Nem voltam ott, de megrendített a tény,
és sokáig álmaimban is megkeresett
Hogy lehet ily gonosz, ki ember szülötte
Nem érez megbánást a történtek felett?
Próbálom feledni a rettenetes képet,
így is szívem-lelkem majd’ beleszakad
Ki rendezte meg ezt a szörnyűséget?
Csak vágy, hogy büntetése el nem marad.
Sok év eltelt, de bennünk él a rémség
Nem történhet ilyen már többé soha!
Az anyaföld, és lakói ellen sötét vétség
Hogyan lehet bárki is ennyire ostoba?
Fejem lehajtom, könny szökik szemembe
Tovább kell, hogy lépjünk, haladni kell!
Este, halovány mécsest veszek kezembe,
mely csöppnyi lángjával békéről énekel.

Eger,2019. szeptember 11. F.egri Rózsa(Vadvirág

“EMLÉKEZÉS 2001. SZEPT.11-RE” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Köszönöm kedves Rita együttérző, hasonló véleményt megfogalmazó hozzászólásodat. Ölellek. Rózsa

  2. Kedves Rózsa!

    Fájó visszaemlékezésed együttérzéssel olvastam. Bizony borzalmas lehet keresni a szeretteinket, akik esetleg már nem is élnek, pedig egészségesek voltak, dolgoztak, éltek, senkit nem bántottak, semmi rosszra nem gondoltak. A vétlenek ellen elkövetett merényletek érthetetlenek, borzalmasak.

    Szeretettel: Rita(f)

  3. Ez, igaz Tibor, de ilyen szörnyűséges tettre semmilyen előzmény nem adhat okot, és nem magyarázható igazság-tétellel.
    Ha, "a szemet-szemért" elvet alkalmazná minden nép, már kihalt volna az emberiség nagy része.
    A megtorlásnak sohasem szabadna ártatlan emberek, betegek, tehetetlen idősek, asszonyok, gyermekek ellen irányulnia – persze, ez fáj a legjobban – jól tudják, akik elkövették.
    Milyen álmuk lehet az ilyen terroristáknak, még ha parancsra tették is? Én, aznap jöttem volna vissza Svájcból, a gyerekeimtől – elrémülve hallottuk a hírt, és a kapcsolódó kellemetlenséget, hogy a legtöbb gép nem szállt fel – az enyém se. Egy hét késéssel értem haza, de akkor, éjjel, mikor megtudtam, megállt bennem az ütő, hogy talán már soha nem fogom látni szeretteimet, és kis hazámat. (Ez vicc, de a vejem meg attól félt, hogy örökre kint ragadok náluk.)
    Szerencsére gond nélkül landoltunk Budapesten.
    Köszönöm az olvasást, és kedves véleményed. Rózsa

  4. Kedves Rózsa !
    Megemlékezésed felettébb gyönyörű,szívböl jövő gondolatok
    amihez szívböl gratulálok.
    Minden történetnek két oldala van,ha csak az egyik oldalt
    ismerjük nem tudjuk az igazság hol rejtőzik
    Tibor

Szólj hozzá!