Arató dal (archaizáló vers)

Arató dal (archaizáló vers)

Szép emlékeim a betakarításról,
Értékké válnak, e krónikaírástól.
Tollam alatt megbúvó szavak úgy dőlnek,
Mintha érett kalászból kiperegnének.

Beérett a nyárnak dús szemű kalásza,
Ős természetnek értékadó varázsa.
Suhanva, pengő kaszák vágták a rendet,
Marokszedő leányok nótája zengett.

Szorgos férfinépség egész nap csak vágta,
Meg-megbillent közben vizeskorsó szája.
Kévekötők buzgón rakták a keresztet,
Déli harangszónál haraptak kenyeret.

Csak úgy póriasan a hátyikosárból,
Előkerül szalonna is a batyukból.
Bicskával vagdalva, kasza jobban húzzon,
Mellé finom hagyma, hogy majd frankón csússzon.

A koszt meghozta kedvüket, jó ízével
Arató pálinka sem maradhatott el.
Körbe járt a stampó, nyelni kő’ belőle,
Korty! Aratóknak folyékony eledele.

Örömmel nyugtázták kiváló a termés,
A gazda szívének amolyan bizsergés.
Vidáman pakolták a szekérderékba,
Hűsöltek a keresztcsomók árnyékába.

Lovas szekerekkel vitték a szérűre,
Kazlakat ki kellett csépelni estére.
Szállt a törek pora, a lányok kacagtak,
Sohasem bánták ők, csak dolgozhassanak.

Néha bebújtak a kazalba, törekbe,
Jány a legényt zárta, égő szeretetbe.
Duzzadt kebele mint a beérett kalász,
Így lesz újra a magból jövőre toklász.

Hát ilyenek vótak leányok, legények,
E pár sorban róluk emlékként regélek.
“Csizmám elszaggattam, patkóm elkoptattam”,
“Arass rózsám arass, megadom a garast”.

idézet: Havasi Duó Arató nóta
koszt- étel „stampó” – stampedli, „kő” – kell, „keresztcsomó” amit a kévékből raktak össze,
vótak-voltak, kebele – keble, jány – leány, toklász – üres kalász, hátyikosár – hátikosár,

“Arató dal (archaizáló vers)” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Köszönöm jégmadár, hogy ilyen élményszerűen hatott rád versem. Szeretettel várlak Éva

  2. Hát az a jány meg a legény! Ej ilyen nehéz munks közben is volt idő összemelegedni. Nagyon tetszik az egész vers témája és felépítése. Gratulálok

  3. Kedves Kankalin! Fontosnak tartom, unokám szokta mondani: Mami mesélj! Pedig már 28 éves. Meg kell, hogy ismerjék a multunk, én is szívesen hallgattam annó a szokásokról történeteket. Köszönöm figyelmességed. Éva

  4. Köszönöm Icu kedves figyelmed. Szeretettel várlak. Éva

  5. Szia Éva! 🙂

    Kevesen írnak a régi idők munkáiról, szokásairól.
    Örülök, hogy te megtetted, mert fontosnak tartom a hagyományok említését.
    Köszönöm, hogy olvashattam ízes, hangulatos, múltidéző versedet. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  6. Kedves Rita, Babu, és Magdika! Tudom késve tettem fel, de még nyár vége csak. Jó volt emlékezni. Köszönöm figyelmetek. Éva

  7. Kedves Éva!
    Gratulálok sok szeretettel érdekes versedhez ami szépen
    elénk tárja ,apró részleteiben,
    a mezőgazdasági munkák közül talán a legnehezebb és a
    legfigyelemreméltóbb tevékenységet.

    Gondolom hogy hiteles ,mert én nem láttam eddig
    hogyan zajlik le!
    Szeretettel….Babu(l)

  8. Kedves Éva!
    Szépen megírt aratási vesedet nagy tetszéssel olvastam.
    Élethű képet adtál a régi szokásokról, a tájegységre jellemző szavakkal szinesebbé téve.
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi

  9. Kedves Éva!

    Nagyon szépet írtál a régi korok aratási szokásairól. Olvasmányos, élvezetes, ugyanakkor hiteles mű kerekedett ki belőle. Örömmel olvastam.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!