A mi kis Óriáskerekünk

Összes megtekintés: 148 

A mi kis Óriáskerekünk

És ma a Föld megint balra forgott,
Felfordultam, lábaim talajt hagytak.
Könnyeim lassan kúsztak a homlokom felé,
S jobbra fordult Az óriáskerék.
Fülkéi teletömve az ép elme reményével,
Elborulunk, megszédültünk együttesen.
Te erre terülsz én meg arra,
De egyikünk sem ezt akarja.
Szívem immáron teérted dobog,
Most úgy festünk, mint egy rakás bolond.
De kit érdekel ha bolondnak néznek?
Hiszen ez a lényege a fiatalság érzésének.
Köztünk hatalmas űr éktelenkedik,
Minden idegen test eltekeredik.
S ha majd a Föld egyszer jobbra fordulna,
Akkor a tiéd lehetek minden bizonyára.

“A mi kis Óriáskerekünk” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Szeretettel olvastam versedet. Megtetszett a címe, ezért választottam tőled éppen ezt elolvasásra. 🙂

Szólj hozzá!