Rózsaszín

Rózsaszín

Újra megaláz az ital szenvedélye,
Kivetett magából a kocsma szentélye.
Némi segédlettel koppanok a járdán.
Nem volt könyörület üres zsebem láttán.

Bentről kirekesztve, kinn be nem fogadva,
Rutinnal fordulok hasamról oldalra.
Oldalvást is gyatra, tovább variálom.
Némileg istenes, megmaradok háton.

Szomjúságom közben újra felső fokon,
Hisz amit megiszom, hamar feldolgozom.
Főleg most van így, mert amit bevedeltem,
Röptöm után részben a járdára tettem.

Ívben távolodnak a koppanó léptek,
Gúnyos pillantás a magam festett képnek.
Jól eső tudat, hogy nem tapos meg léptük,
Előzékenységet szül a megvetésük.

Rózsaszínben játszik rövid láthatárom.
Aztán kis időre elragad az álom.
Kijózanítandó alvás igérkezik,
De hamar megszakad: vendégem érkezik.

Kivert kóbor kutya nem kerül, odajön.
Oldalba fark-csóvál, gondolom, így köszön.
Terpeszt egyet háttal mielőtt levizel.
Odébb akad dolga, miután megtisztel.

Léptek koppanása ének hanggal vegyül.
Kései estén sem vagyok még egyedül.
Leesik: hisz ez az én óbégatásom.
Szárad is a torkom, öblögetni vágyom.

Ismételten alszom, rózsaszín az álom.
Meggyötört magamat kocsmapultnál látom.
Feneketlen korsó a pulton előttem.
Hála az úrnak, az álmom már felhőtlen.