Itthon

Szeretem ezt a földet.
A szívem hazahúz, ha fáraszt
A hosszú ősz nehéz, ölelő ereje.
S ha hull a hó, és fagyos a tél,
Színeivel meleggé teszi az otthont
A kandalló melege.
Tavasszal a kert új életre kel,
S kell e ennél nagyobb siker
Embernek, ki meleget vár?

Szeretem ezt a hazát,
De a szívem máshova húz.
Boldogságot kaptam tőled, Magyarország, de mégis más, ami úgy
Vár rám.

A tengeren túlon szebb talán az élet.
A prérik földjén írják a nagy meséket.
Bár kis hazámban otthon vagyok,
Csak kis ember lehetek, a Kárpátokban nem születnek nagyok.

Úgy érzem, el kell mennem.
Szól a lelkem, üvölti az élet:
Legyél nagy, vagy legyél itthon.
S indulnom kell, hiába félek.