Kopott évek

Kopott évek

Ősz kaszája arat, nyár keze elringat,
tavasz rügyet visel, tél havat cipel.
Eső fűágyat áztat, szél kérget koptat,
rétvászon teli színnel, csend fest ecsettel.

Fiatal idő mára öreg, lét polcán emlékköteg,
múlt kabátja foltos, ifjúkor padlása poros.
Vágyhalmazban álomsereg, vadul verseng,
szív tűzhelye kormos, lélek arca ráncos.

Évek kopott csücske, rajtuk hónapok bütyke,
tekintetük tompul, öklük görcsbe rándul.
Önkritikájuk szántó eke, sikerük verejtéke,
sors belőlük embert gyalul, testvázuk csorbul.

Budapest, 2019. augusztus 30.

“Kopott évek” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen az olvasást, Kedves Rita!

    Üdvözlettel: Tibor 🙂

Szólj hozzá!