Elfogyott a nyárnak könnye

Elfogyott a nyárnak könnye

Elfogyott a nyárnak könnye,
mosolyogva lép az őszbe.
Indián mezt ölt magára,
sugarat tűz fényhajába.

Édesíti szőlő levét,
aranyozza fák levelét.
Egy kicsit még itt időzik,
éjszakánként elrejtőzik.

Marasztalnám, kedves vendég
de elszálltak mind a fecskék
Szíve vonzza a távolba,
elő kerül vándorbotja..

Túl avaron, zord havason,
ha majd ismét madár dalol,
Tavasz nyomán, láthatáron,
megígérte, viszontlátom.

Schvalm Rózsa

“Elfogyott a nyárnak könnye” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!