EURÓPA KÖZEPÉN ÉLEK ÉN…
EMLÉKEZÉS HATVAN ÉV FÉNYÉBEN...
Hamis próféták sürgetik
végre induljunk el
Európa felé,
hová menjünk, hiszen itt élünk
évszázadok óta,
Európa közepén.
nem kell fújni újabb indulókat,
nekünk megfelel a régi
HIMNUSZ, ÉS A SZÓZAT,
mely keveredik gyári gőzdudák
harsány jelszavával,
a munka dalával.
Talán István király
Vetette el végleg
E szent földbe
Azt a magot,
Amit ezredévekig
a Magyar nemzetség
Magával hordozott.
Hogy Európa közepén,
Kárpátoknak ölén
Megálmodjon egy államot,
Kemény kézzel fenyítve azt,
Ki a másik hitért buzgólkodott.
S azóta a búzaszem
Milliónyi vékával terem,
Jelenti az életet,
Adja a kenyeret.
Követelve ezernyi
Verejtéket és könnyeket.
S az talán véletlen lehet?
Ha megnézel egy búzaszemet,
Azonnal feltűnhet,
Hogy könnycsepp alakú
A búza szeme…
S ha éles késeddel
A magvat félbe vágod,
Belsejében Jézus
Ragyogó arcát látod
Tündökölni…
E dicsőséges ünnep fényében.
mert jaj azoknak
kik hitet vesztettek.
Oda születtem
hol az anyaföldet
lánckerék hasította,
hol vérünket
idegen láb taposta,
hol férfiakat és nőket
gyereket, és időset
lőttek halomra.
Ide születtem.
EMLÉKEZZ EZEKRE…
Ide születtem
hol nemzetünket
oly sokszor feszítették
gyalulatlan keresztre.
hol becsapott emberek
szebb jövőt reméltek,
félre vezetettek
Szuezt kerestek,
lelőtt anya kezében
még meleg volt a kenyér
vitte volna haza
az éhes gyereknek.
ráfolyt ifjú vére
az új kenyérre.
Ide születtem,
hová magot vetettem,
s a drága föld ismét
új gazokat terem ,
beivódva a génekbe.
egyenes kaszával
nem lehet levágni őket.
türelmetlenkedve
csak várni, csak várni.
Ide születtem
hol kevés a gyermek,
talpukon az utilevél
messzire mennek.
mindezt látják most
a felakasztottak,
rendőrlovakkal
megtaposottak,
Korvin közben elhantoltak.
rádiónál kik meghaltak,
Ősi Hazától elszakítottak,
nem ilyen jövőről álmodtak.
a kőtáblák egymásra mutogatnak.
Oda születtem
hol ha a virágot tapossák,
akkor ontja leginkább
bódító illatát.
tűzzél kalapodra
zöldellő faágat
jó lesz az minékünk
jelt adó virágnak.
Zászlóink vezesd
Hős diadalra.
Ajkunkat dicsőség
Fakassza dalra.
Lobogónk lobogva
Zúg el a széllel,
Süvítve, csattogva
Vezérel éllel.
nembaj ha lyukas is,
hiányzik a címer,
Diadalra száguld
Éjt kergető hévvel.
Regéket mesél
Régmúlt emlékével.
Vidáman lobog
Új idők szelével.
Mindennapi forradalmunk
Meghitten nemes
Fénylő erejével.
Zászlónkat lobogtasd
Örök dicsőséggel.
s ha majd száz év múltával
megkérdi gyermekünk,
miből mivé lettünk,
büszkén láthassa,
él még nemzetünk.
2019. OKTÓBER 23.
AZ 1956-OS FORRADALOM ÉVFORDULÓJÁRA.