Ecsegen a nyár mesélt

Ecsegen a nyár mesélt

Most olyan vékonyka mint a cérna szál
a kis csatorna mi az Alföldön csordogál
partján az érintetlen természet éldegél
fák sűrűjében nekünk a múlt mesél

Lassan meneteltünk kocsinkkal mellette
ismerős fák házak emlékek özöne
hol gyermekem egykor még kerékpározott
párom merészen a csatorna vizében úszhatott

Zsófi unokánk meg hallgatta a meséket
az ecsegi életről a régi-régi történeteket,
Szilvi beszélt a gyermekkori nyarakról
az itt töltött kalandos hetekről-napokról

a Seffer erdősnél goeoládát kerestek
ott hevert előttük az érintetlen természet
zoknijukat kidíszítette a sok száraz avar
nevetve szedegették magukról,ugyan ez kit zavar

Utunkat a régi híd felé folytattuk, régen jártunk erre
a híd már lebontatott,de ott maradtak a tartó pillérek
miről oly csodás látni a lassan csordogáló vizet
örömünkre vizén egy kenus csodálta a természetet

Csendes volt ott minden, partján korhadt fa pihent
halva is dermesztő volt a látni, ott halt ahol meg kellett születni
már nem hallja a békák brekegését,nem nyújt árnyékot rég
de nem vitték el onnan sehova ,beleolvad az örök körforgásba

Ecsegfalva 2019 augusztus 23 Oláh Péterné Jantyik.

“Ecsegen a nyár mesélt” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike! Szeretettel gratulalok szep emlekeidhez,
    csodas versedhez.(l)(f)

  2. Kedves Erzsike!
    A régi emlékek, képek, már csak bennünk élnek.
    Sok szeretettel,gratulálok,
    Magdi

  3. Kedves Erzsike!

    Ilyenek az emlékeink, fájóak és szépek, örömtelik és bánatosak, vidámak és szomorúak. Van olyan hely, amelyet jó felkeresni és olyan, amit el kell kerülni. Minden attól függ, hogy milyen érzéseket váltanak ki belőlünk.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!