MA MÁR TÁVOLRÓL…

MA MÁR TÁVOLRÓL…

Ma már távolról nézem azt a közelséget,
ahol megtudtam sok mindent magamról, másról;
Ma már távolról látom a kegyetlenséget,
ami ocsmánnyá változtatta a sok szépet,
és megszabadította arcát álarcától.

Ma már hazugság, az az egykori ígéret,
amiben megtalálni véltem remélt jövőm;
Már hitetlen az a szem, ami megigézett,
s verse is csak közhelyekkel teli idézet,
ami nem lépett túl az állati ösztönön.

Ma már nem érhet el az a végtelen önzés,
amit az érzés hiánya egekig emel;
Ma már tudom, hogy hiba volt a közös döntés,
mert nem voltam más, csak ruháján egy díszöltés,
s a balhét, mint más, én is egyedül vittem el.

Ma már távolról nézem azt a közelséget,
ami tegnap még ott volt, és örökké tartott;
Már nem lángol az olthatatlan vágy, nem éget,
nincs már seben, amit az emlék föltéphet;
már nem fuldoklom, agyam elérte a partot.

Szólj hozzá!