Az Igen-rózsám
Még mindig őrzöm azt a rózsát,
mint varázsát a pillanatnak.
Hűségét kimondott szavaknak,
s érzem a bódító illatát.
Az érintést… a csókok ízét
élem. A szín még bíborvörös,
s a vágy, ahogy lobban, kölcsönös,
becsülöm tökéletességét.
A hamvas virág kiszikkadt rég.
Száraz már a selyme, bársonya
fénytelen, fakón rozsdabarna,
de beszédes, csupa büszkeség.
Enyém, amit el nem cserélnék.
Szerelem, mely tűz, egy eleven,
színes sál a fázós lelkemen.
Ma ugyanúgy IGEN-t mondanék.
Kedves Ilona!
Gyönyörű-szép emléked sose múljon el és adjon életerőt, ameddig csak élsz.
Szeretettel: Viola (l)
Kedves Icu! Őrizd a virágot és majd az ezüst, arany lakodalmatokon egy kincs lesz az IGEN mellé. Szívből jövő, igazi szép vallomás. Gratulálok Éva(f)