Az Igen-rózsám

Az Igen-rózsám

Még mindig őrzöm azt a rózsát,
mint varázsát a pillanatnak.
Hűségét kimondott szavaknak,
s érzem a bódító illatát.

Az érintést… a csókok ízét
élem. A szín még bíborvörös,
s a vágy, ahogy lobban, kölcsönös,
becsülöm tökéletességét.

A hamvas virág kiszikkadt rég.
Száraz már a selyme, bársonya
fénytelen, fakón rozsdabarna,
de beszédes, csupa büszkeség.

Enyém, amit el nem cserélnék.
Szerelem, mely tűz, egy eleven,
színes sál a fázós lelkemen.
Ma ugyanúgy IGEN-t mondanék.

“Az Igen-rózsám” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Ilona!
    Gyönyörű-szép emléked sose múljon el és adjon életerőt, ameddig csak élsz.
    Szeretettel: Viola (l)

  2. Kedves Icu! Őrizd a virágot és majd az ezüst, arany lakodalmatokon egy kincs lesz az IGEN mellé. Szívből jövő, igazi szép vallomás. Gratulálok Éva(f)

Szólj hozzá!