Egy villanyoszlop

Egész nap csak bámulok, bámulom
A verandán kiakasztott nadrágot
Turkálós mackó, kínai, tudom
Sok szép nyarat és izzadtságot látott

Én csak állok. Nézem, fájnak a napok
A moha, mint a rák kúszik fel rajtam
Belül rozsda pusztít, ez nem állapot
Ősz fejemen az eső kopog halkan

Körülöttem csak a hullaszürkeség
Hiába nyelem, marja a torkomat
Felvillan, majd hangosat dörren az ég
Újság száll, üvölt a bűnügyi rovat

Nem maradt más, csak a rút elpusztulás
A vén fenyő is jobblétbe menekül
Én itt bámulok, nem jön a megnyugvás
Maradok a szürkeségben egyedül