A HAJLÉKTALAN
Lógatom lábam a kocsma közepén,
minden munkát elvégeztem már,
felvehettem kicsiny bérem ezért,
előttem aranyló sörös pohár.
Fásult tegnapok hervadnak bennem,
a jövő holnapja mit sem érdekel,
rám telepszik az örök tanítás,
azt kapja mind, mit megérdemel.
Szegény vagyok, minden ruhám kopott,
de szabadon élek, szabadon halok,
elengedtem már mindenki kezét,
hát vigyázzanak rám az angyalok!
És ha néha érzem, mily kevés ez így,
gyenge a ronggyá foszlott akarat,
csontsovány kezével nem képes
áttörni a körém épült falakat.
De álmom vöröslő Napkorong,
apró lépések a jólét mezején,
melegen ölelő asszonyi kar,
mosolygó virágok közt, te meg én.
Lógatom lábam a kocsma közepén,
kerülik mind szegényes asztalom,
kiáltás a végtelenbe csak néma könny,
belehull a pohárba – és én hagyom.
2019. augusztus 29.
Kedves Hölgyeim!
Ez a vers nem rólam szól. Én családban élek. Láttam a városban hajléktalant, s elgondolkodtatott a látvány. Még erőben levő ember, aki munkát tudna vállalni, de inkább kéreget. Természetesen kikerekítettem a gondolatokat róla, s úgy írtam meg. Tehát nem kell megijedni, kedves Babu, sohasem voltam hajléktalan.
Baráti üdvözlettel András
Kedves András!
Mindnyájan tudjuk jól, hogy milyen egy hajléktalan ember élete – ha, nem is tapasztalatból. Én is írtam róluk – holott szerencsére nem kerültem az utcára, mert egy jó rokonom befogadott – azon is meghatódtak, könnyeztek, és azt írták átérzik, de ugyan hány van közöttük, aki adott esetben segít, és nem csak sajnálkozik?!
A tények azt mutatják, igen kevés. Az a legérdekesebb, többnyire inkább az ad, akinek magának sem sok "aprítani valója van a tejbe." Esetleg, átélt egy ilyen helyzetet, még ha csak rövid időre is, azaz: "Bőrén érezte, hogy csattan az ostor." Érdekes ez a világ, aki gazdag, gyűjtögeti, sokszor dugdossa, mint ha "odaát" fel tudná használni!? Sokszor még közeli hozzátartozóinak az életén sem lendít. Veri a mellét, hogy ő nem lustálkodott, válogatott a munkák között, hanem mindig 100 % -ig oda tette magát. Az, nem boldogul, akinek nem fűl a foga a munkához, rest, vagy tehetetlen.
Nem mindig van így, de könnyebb ezt az álláspontot képviselni, mint belátni, hogy ezen bizony hamarosan változtatni kell, mert az országunk szégyene, és lehúzza a többit is magával. Elégedetlenséget,és parázs hangulatot szít.
EZ, NEM MEGOLDÁS erre a súlyos problémára.
Jól megírtad, szívből gratulálok. Rózsa
Kedves András!
Nagyon jól sikerült soraid elárulnak mindent Rólad !
Feltéve ,ha Rólad szólnak!
Az életnek vannak különleges epizódjai!Lehet Nálad ez az
epizód csak átmeneti.
Át lehet törni azt a falat !
Szeretettel olvastam kissé lemondó soraidat.(l)
Olellek….Babu(l)
Kedves András!
Szomorú a sors amiről irtál
Szeretettel gratulálok,
Magdi
[b][i][center]Kedves ANDRÁS,megsirattam versedet.[/center][/i][/b]