ÍRÓI VÉNA

ÍRÓI VÉNA

Mit csináljon az olyan ember,
aki éjjel- nappal csak verset ír?
Nem jut hozzá a házimunkához,
mert a témától elszökni sem bír
A kibukó szónak zamatot ad,
és a szép rímeknek dallamot
Hogyan rendezze teendőit,
amikor mindig zaklatott
Sétája is rövidebb lesz,
mert agyát űzi a gondolat
A rég-múltban, s a jelenben is,
megőrizné a kedves dolgokat
Van, hogy mások esetét írja,
vagy ifjúságáról, mi elszaladt
A kép, előbukkan újra meg újra.
s elárasztja egy röpke perc alatt:
A gyermekévek bűvös varázsa,
szorosan öleli, vágyat ébreszt
Boldoggá teszi, ha újra látja
holott az már, az enyészeté lesz.
Fiatal kora: egész jó volt, regényes
Elfelejteni, talán soha nem lehet
Hiába volt csak huszonegy éves
Boldogan szült csöpp gyermeket
Ott a család, s az unokák sorban,
mind ezer téma, szép emlékezés
Beülteti szépen a verssorokba
Nincs ebben semmi kérkedés.
Ezért, igazi társa a toll, és tinta,
s így megmarad a téma örökre
A papír a betűt szivacsként issza,
jó okot nyújt a bánatra, örömre.
Ez, oly fárasztó, hisz sok éjszaka
szorgos körmöléssel telik el,
Nem tántorítja el a kéj szava,
ha, jön az ihlet – annak is várni kell.
Addig ír, amíg a vére hajtja,
és a toll kiesik zsibbadt kezéből
Ez, egy „arany-kereszt” rajta,
sose szabadulhat édes terhétől.

Eger,2019. szeptember 8. F.egri Rózsa (Vadvirág)

“ÍRÓI VÉNA” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Szia Rózsa!:)
    Persze jó verset írni és "jó verset írni"!
    Gondolom megértetted,a különbséget.
    Vagyunk így egy páran,bár mostanában nagyon
    megszaporodtak a versírók..:)
    Valószínű a magány gyakran az egyik ok ,arra hogy
    versbe vagy prózába öntsed mondanivalódat!
    Gratulálok szeretettel…Babu(f)

  2. Kedves Rózsa!

    Nagyszerű írásod örömmel és derűvel olvastam. Valóban nem hagyja szabadulni az embert a gondolata, még azokét se, akik nem ilyen termékenyek, mint Te vagy. Ügyesen összefoglaltad és versbe öntötted az alkotás kínját, örömét, bánatát.

    Szeretettel: Rita(f)

  3. Szia Rózsa! 🙂

    Valahogy így van ez mindenkinél, aki egyszer verselésbe kezdett.
    Magamra ismertem néhány sorodból, mert valóban édes terhet és keresztet hordozunk azzal, hogy az ihlettől soha nem szabadulunk.
    Nagyon tetszett a versed, jó volt olvasni. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  4. Kedves Rózsa !
    Rámutattál az igazságra,verset írni csak akkor lehet ha az ihlet
    környékez
    Szeretettel gratulálok
    Tibor

Szólj hozzá!