Fájó gondolatok…
Ahogy fogynak napjaim,ahogy
fogynak a vágyak,egyre
nagyobbak lesznek az árnyak.
Hosszú volt az út,aminek vége lett
hirtelen,soha nem gondoltam,
hogy fájni fog nekem.
Fájnak az emlékek,a rég kioltott
szerelmek,amik vissza soha nem jönnek,
éjjelenként gyötörnek.
Gyötörnek a gondolatok,hogy minden,
amiért küzdöttem,mindent
itt hagyok.
Itt hagyom a semmittevő utódoknak,
kik majd nagy halotti tort rendeznek,hogy
végre ez a vén ember elment.
Ágoston Tibor
Kedves Rita !
Isten hozott,megleptél,a versem mint majdnem mindeggyik csak fikció,elképzelem magamat külömböző szerepekben.
Köszönöm,hogy olvastál
Szeretettel Tibor
Kedves Tibor!
Visszajöttem hozzátok. Versed lehangoló és szomorú, ezzel együtt megértelek, hiszen nekem is vannak hasonló gondolataim, még akkor is, ha nem sokat érő dolgaim van kire hagynom.
Szeretettel: Rita