HOVA LETT

HOVA LETT

Hova lett a munkás két kéz?
Ki dologra mindig kész?
Hova lett erő, egészség?
Csak úgy eltűnt, semmiség!
Ez az év nagyon durva volt,
Egy életet bepótolt,
Pedig eddig sem volt fukar,
Nem lendül a fürge kar!

De a láb sem és a többi,
De ne keseredjek el,
Erre bujdokol a végcél,
És ólálkodik a tél!
Nem illő még erről írni,
Nyarunk nem zavarja semmi,
Gondoljunk jó emlékekre,
Bátran nézzünk helyzetünkre!

Ki szereti a szomorút?
Inkább jó kedvet, mint bút!
Máris küldöm egy kosárral,
Urunk áldjon száz szavával!
Bizton mondom: rossz elmúlik,
Bár kishitűek vagyunk,
Egyszer csak, mi jó-barátok,
Találkozni is fogunk!

Budapest, 2019. szeptember 12.

“HOVA LETT” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Köszönöm drága Társaim, Tibor, Rita és Magdi!

    Nagyon örülök a látogatásnak és kedves szavaitoknak.
    Nagy szeretettel gondolok Rátok: Viola (f)(l)(f)

  2. Kedves Viola!

    Örömmel olvastam a versed, melyet igyekeztél optimistára formázni, talán azért, amit be is vallasz, hogy "ki szereti a szomorút".

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!