Francois és Margot….
Közel a Szajnához,lombos fák között
egy tábla hirdette, Pierre itató helye.
Késő délutánonként,mikor a Nap már
nyugovóba tért,minden söpredék idetért.
Lemosni a port,oltani a szomjúságokat
kielégíteni a hamvadó, gőzös vágyakat
Dicsekedni azzal,hogy ki lopott többet
melyik volt az,kit a zsandár elvert…..
Francois és Margot a törzsvendégek
kik ebből a bűzös kocsmából éltek.
Margot ki mindenre kapható,esténkét
árulta bájait,éhes kanok csókolták melleit.
Francois minden garast elszedett tőle,
és ha ellenkezett,sokszor megverte.
Volt néha,hogy sóher napokat éltek,
olykor éheztek,várták az új vendéget.
Csavargó életük bűnbe vitte őket
Margot elhitte,hogy csak egymásnak éltek.
Fransois volt aki őt megvédte, mikor
Egy vendég gorombán bánt vele.
teltek az évek,elszoktak a vendégek,
és a sok csavargó másfelé tévelygett.
Fransois és Margotot többé senki nem
látta,elkallódtak a bűnös alvilágban.
Ágoston Tibor
Kedves Tibi!:)
Olyan mintegy szép novella!
Sok ilyen házaspár volt és valószínű még vannak ,akik ilyesmivel
foglalkoznak! Jó kiadós mesterség,amíg van mit mutogatni a nőnek.Utána ,a legtöbbjük úgy jár mint a te versedben levő szereplők.:Francois es Margot
Gratulálok szépen megírt soraidhoz….Babu(l)
Kedves Rita !
Ez nekem is tetszik,több verset írtam hasonló kapcsolattal
Szeretettel
Tibor
Kedves Tibor!
Érdeklődéssel olvastam a versed. Nagyon tetszik az hogy ilyen aktív vagy és számtalan gondolatod, érzésed, tapasztalatod formálod meg, vers- vagy novella formában.
Szeretettel: Rita:)